New day had come
Mi mindennek kellett bekövetkeznie, eltelnie, és főleg leülepednie ahhoz, hogy ismét ide kerüljek.
Új munka, minden idegen, és egy teljesen szeparált asztal, kölcsönlaptoppal, hogy még nehezebben tudjak beilleszkedni a többiek közé. Persze a főnök és az én közvetlen főnököm is nagyon kedves, közvetlen és segítőkész, a többiek szintén de mégsem várható el tőlük, hogy mindig mindenhová kísérgessenek (csak mert nincs kártyám), és persze most még nem akarnak velem különösebben beszélgetni (mert egyelőre nincs miről, vagy túl sok is).
Félek, mert nem igazán ismerek senkit, és egyelőre egyedül érzem magam. Persze ez változik majd, addig azonban nem lesz semmi egyszerű, és minden reggel gyomorgörccsel jövök munkába, hiába olyan rendes mindenki.
Szeretnék már túl lenni ezen a belerázódós időszakon, és végre a csapat tagjává válni.
Kategóriák: Challenges Címkék: kezdet, munka
írta: Amaulet
Europoetica Nemzetközi Költészeti Fesztivál 2009
Gyertek! :)
http://www.radaykonyveshaz.hu/az-europoetica-kolteszeti-fesztival-programja
Újabb értekezés a gumicsizmákról, és elégtétel Heidinek
Kategóriák: Day by day Címkék: divat, eső, gumicsizma, utazás
írta: Amaulet
.
Véres március
Én mondom, a hónapok a hibásak. Például az augusztus, szinte mindig. És néha a november vagy a február. Most azonban - mindenki meglepetésére - a március. Ez több mint néhány könnyes szakítás. Ez a halál és fájdalom hónapja. E perccel elég ebből! Ne legyen több tragédia...
Kálmi... a családodnak szüksége van Rád. Mind Veled vagyunk, érted imádkozunk, és nagyon nagyon szorítunk. És szeretünk. Kérlek, légy nagyon erős és maradj...
Kategóriák: Family is important Címkék: bánat, zokogás
írta: Amaulet
Szarul haladok a szakdolgozattal.
Ez márpedig öreg hiba.Kábán néztem végig, ahogy a koradélután lassan egyre aranyozottabb színekbe öltözik, és (percek alatt) rámborul a mindent jótékonyan elkendőző sötétség. Kissé elveszve érzem magam. Ezer dolgot akarok csinálni, de arra az egyre, ami igazán fontos lenne, valahogy nem tudok rendesen koncentrálni. Nem tudom, pontosan mit is várok tőle, mi kellene hogy kikerekedjen belőle... magam előtt látom elsős önmagamat, amintmit sem sejtve a rám váró kalandos évekről, közös órára járok Fruzzsal, ahol szép lassan összebarátkoztunk, természetesen Rajmi tökéletesen értelmetlen süketelését hallgatva. Előttem van az a lány is, aki megbukott a latin alapvizsgán, aztán elment UV-ra és négyest hozott össze. Ugyanaznap még komm.1 szigorlatból is.
Ilyenkor kíváncsian eltűnődöm, vajon hol van már az a lány. Csak úgy eltűnt. Vagy inkább elmúlt. Keresem, de kilátástalannak érzem, valahányszor alámerülök, üres kézzel bukkanok fel. Talán ennek nincs is így sok értelme. De nem érdekel. Várom, hogy megint előkerüljön.
Lehetőleg még április 15 előtt. Különben késő.
Eső ess, szél fújj, vihar tombolj! - Avagy átfogó értekezés a gumicsizmákról
Tegnap az a különleges vágy fogott el, hogy sürgősen beszerezzek magamnak egy gumicsizmát. Igen, gumicsizmát. Tudom, hogy ez egyesek szerint überciki, de szerintem vicces és praktikus. Gondoljatok csak bele... átlagos, undorító, nyirkos, esős, trutymós reggelen nincs is annál vidámabb dolog, mint felhúzni a világon a legidétlenebb mintájú gumicsizmát, és minden pocsolyába elegánsan beleplaccsanni. Ha csak egy embert látok a villamoson, akinek ilyen, vagy hasonló van a lábán... meg van mentve az elfuseráltan induló napom.
Elgondolkodtam tehát, hogy vajon hol juthatnék hozzá. El is masíroztam a WestEndbe - magammal rángatva mit sem sejtő kisöcsémet, aki egyszer még a világ leghíresebb divattervezője lesz, majd meglátjátok - és a pincétől a padlásig átkutattam az egészet egy pár valamire való gumilábbeli után.
Hát fölösleges volt. A legtöbb helyen szégyentelenül a szemembe röhögtek, és érdeklődtek, tulajdonképpen hány éves is vagyok én? Színes gumicsizma? Így aztán estére kicsit idegbajosan kellett megállapítanom, hogy ebben a hülye magyar gátlásos és korlátokkal teli világban pontosan három féle gumicsizma létezik:
1. fekete, undorító mintákkal, dorozsmás felülettel
2. ugyanez valami ocsmány téglapiros színben
3. lila, Olaszországból, lakkbőr, húszezerért
Hazatérve nekiestem a teszvesz, a vatera ésaz ebay kínálatának. Először persze a magyar oldalakat néztem, és találtam is egész szépeket - 14-15ezerért, amiket ha én rendelek meg Angliából, akkor mindössze 6000Ftba kerülnek, szállítással együtt. Hiába az angolok tudják mitől döglik a légy. Mert a gumicsizma igenis trendi. Ezt bizonyítja, hogy külföldön valóságos kultusza van.
Az alábbiakat nézve, én igazán meg is tudom érteni hogy miért.
2. 
3. 
4. 
5. 
6. 
7. 
8. 
9. 
10. 
Ezek csak azok, amik voltak a méretemben - vagyis kompromisszumok alapján - 36-osak...Megszámoztam, lehet szavazni, hogy melyiket válasszam.
Listen to the wind of change
Végre szabad vagyok! El se merem hinni... és azt sem tudom, hogy örülök-e neki. Elég vegyes érzelmek vannak bennem. A mai napom olyan, mintha többször kelt volna fel a nap, olyan sok minden történt velem reggel óta. Levizsgáztam, Diáztam és Istvánoztam, egy kicsit talán Sziszkáztam is. Aztán várakoztam, várakoztam és várakoztam. Kettest kaptam. Lendületesen száguldottam, csalódottan bámultam az előttem elsüvítő vonatot. Istvánoztam. Mondanám, hogy Bratyóztam is, de az tök nagy baromság lenne, mert ahhoz azért több kellene. Aztán Diáztam, Fruzsiztam, Orsiztam és Veronikáztam, akik valamiért most egyáltalán nem viselik a Di, Ev, Eiréné és Heidi nevet. Most ők csak a csajok. Akikkel már nem beszélgettünk együtt ilyen jót nem is tudom, mióta.
Most itthon vagyok, és épp próbálom lenyomtatni a maradék kínait.
És holnap jön az öcsém.
Az élet tényleg megy tovább, nem fog megállni csak azért, mert én elvégeztem az összes kijelölt tárgyat az egyetemen. És azért sem, mert végre megcsillanni látom a diplomát július elején. De főleg nem azért, mert ma rádöbbentem, hogy mégsem változom. Pár dolog változik bennem, rajtam... de soha nem én.
Kategóriák: Challenges Címkék: barát, egyetem, feladat, szívás, tanulás, vizsga
írta: Amaulet
End of history
ThomaS szerint...
... a legutóbbi bejegyzésem nem kommentelhető szavakkal. Ezért úgy döntött, hogy megoszt velem valamit.
Mindannyiunk nevében, igazán hálás vagyok a látványért.